Útmutató süthető gyurmához - az olvasó kérdez

Érkezett egy kérdés, és ahogy ígértem válaszolok is rá:

"Szia!

Nagyon hasznos kis összefoglaló :) Én még csak most ismerkedem a süthető gyurmával. Fimo-t használok. A lapításhoz, nyújtáshoz, pedig egy fa nyújtófát, és többször is előfordult már, hogy amikor nyújtottam a gyurma darabokban ráragadt a fára és a felületre is amit nyújtottam. És mondjuk ki a simából csúnya lett :s Nem igazán értem a dolgot, előtte sokáig gyúrogattam szóval nem volt kemény.
Találkoztál már hasonló problémával?
Előre is köszi :) "

Nem használtam fa nyújtót, de érdesebb felületekhez sajnos ragad a gyurma, minél puhább annál jobban, márkától függetlenül.
Profik direkt hozzá való műanyag rúddal nyújtják. Biztosan jó, de szerintem felesleges beruházás amíg nem használnád sokat.
Nekem fém nyújtóhengerem van, plusz egy fehér a4-es papíron szoktam nyújtani. Ha mégis odatapad, akkor egy éles késsel vagy hasonlóval könnyen fel lehet szedni és nem töredezik össze. Előnye még a fával szemben, hogy rendesen el lehet mosni, nem szívja magába a gyurmából a lágyító folyadékot.
Az abszolút költséghatékony megoldás, amíg nem űzöd nagyban az ipart: sima falú borosüveg. Kollégisták tudják, hogy jobb híján pizzát is lehet vele nyújtani. :)
A legjobb viszont, ha van tésztanyújtó géped (valami hasonló, mint itt a képen). Ebbe soha nem tapad bele és egyenletesen lehet nyújtani a kívánt vastagságra.

Játékok

Ilyen melegben nekem nincs kedvem alkotni, főleg a sütőt nem kapcsolnám be a világért se. Viszont játszani van, rögtön kettőt is hoztam, nézzétek meg ti is. Kattintsatok a képekre. :)

Oreo 2.0

Ha újra elkészítek egy ékszert, akkor próbálom egy kicsit javítani, az addigi tapasztalatokat felhasználva, meg idővel új ötletek vagy módszerek is eszembe jutnak. Így történt, hogy az Oreo kekszes füli másodszorra már feliratot is kapott. Remélem, tetszik majd újdonsült gazdájának ez a kis extra. :)
Nem domború, mint az igazi kekszen, ahhoz már formába kéne nyomkodnom a gyurmát, viszont nincs még anyagom forma öntéshez. Tervezek beszerezni olyat is, de az már egy kisebb vagyon, így minden alkalommal elnapolom, amikor eszembe jut.
Egyébként láttam már, hogy megy a szájkarate, hogy mennyire etikus formát használni a gyurmázáshoz és azt állítani, hogy kézzel készült. Szerintem mindegy mivel készült, amíg nem egy gép nyomkodja ki magából. Ha az alkotó jól párosítja a dolgokat, még mindig lehet szép és egyedi a végeredmény. A gyöngyfűzőktől se várja el senki, hogy ők hengergessék a gyöngyöt.

Pakkot kaptam!

Batorba játékán én voltam az egyik szerencsés nyertes, tegnap meg is érkezett a csomagom. Azt hiszem hamarosan én is tartok valamilyen játékot, mert nem csak kapni, de adni is jó. :)

Útmutató süthető gyurmához

Sok helyen leírták már, de mivel érkezett hozzám ilyen levél, így úgy érzem, van értelme írni egy hosszabb összefoglalót a süthető gyurmáról. Nagyjából összeszedem a kérdéseket, amiket eddig kaptam:

Mire jó a süthető gyurma?
Mondhatnám, hogy mindenre, de azért ez így nem igaz. Viszont kiválóan lehet belőle készíteni ékszereket, kulcstartót, kis díszfigurákat, pohárjelölőt. Akár evőeszközök nyelét is bevonhatjuk vele, de ezeket mosogatógépbe már ne rakjuk.

Nem mérgező?
A gyurma mérgező anyagot nem tartalmaz, arra viszont figyeljünk, hogy szájba ne kerüljön, a kezünket gondosan mossuk meg. Ne süssük túl magas hőmérsékleten, és időn túl sem, mert ekkor viszont mérgező gázok szabadulhatnak fel, lehetőleg szellőztessünk sütés közben.

Mennyire tartós?
Eléggé tartós, ha tömör dolgot csinálunk belőle, sütés után akár ugrálhatunk is rajta akkor sem törik el. Viszont a vékonyabb dolgok pl. levelek vagy a Nyan cat farka már nem annyira bírják a fizikai behatásokat. (Ugye Mandy?*) De ha nem ejtjük le, vagy pakolunk rá a táskában akkor nem lesz probléma ezekkel sem.

Milyen fajták vannak, hol lehet beszerezni?







Én hármat ismerek: Formi, Fimo és Cernit. Ezekből az utóbbi kettőt használtam, szépek a színeik, nagy választékban lehet kapni és jó minőségűek. A Fimo párszor már megszívatott, mert van két típus a "classic" és a "soft". Ugye ti is azt várnátok, hogy a soft az puhább, de a valóság az, hogy sikerült már vennem olyan keményet, hogy hiába gyúrtam fél órát akkor is szétmorzsálódott. Bunkóság vagy, sem, érdemes a boltban kicsit megnyomkodni a csomagot, hogy mennyire kemény. A Formi a legolcsóbb, viszont a színei nekem nem tetszettek ezért nem vettem még. Beszerezni hobbiboltban, vagy interneten lehet mindhármat.

Hogyan dolgozzunk vele?
Használata nagyon egyszerű: a kéz melegétől kicsit megpuhul, ez után szabadon formázható. Az egyes színek össze is keverhetők, így nem szükséges megvenni a teljes színpalettát, kezdésnek elég az alapszíneket. Ha csillogósat szeretnénk, nyugodtan még sütés előtt rányomhatjuk a csillámport. Akasztót is még sütés előtt nyomjuk bele, és benne is hagyhatjuk, nem lesz semmi baja. Viszont sütés után érdemes kihúzni majd egy kis pillanatragasztóval visszanyomni, így biztosan nem veszítjük el. Ha kész a mű, akkor 110°C-on nagyjából 20-30 percig sütjük a méretétől függően, vékony dolgoknak akár 10 perc is elég lehet.
Sütés után van, aki le is lakkozza, én nem szoktam, nem tetszik ha fénylik, bár biztos vannak formák amik úgy jobban mutatnak.

Tárolás?
A már kibontott gyurmát fém dobozban tárolom. Nem kell félni attól, hogy kiszárad. Viszont műanyag doboz nem alkalmas a tárolásra, mert a gyurmában levő lágyító anyagok néha a dobozt is megolvasztják.

Valamit kihagytam, amit tudni szeretnétek? Írjátok meg nekem és egy következő bejegyzésben válaszolok rá, ha tudok. :)

*Mandyt kinevezem hivatalos tesztelőmnek, mivel már két dolgot is sikerült bezúznia, cserébe neki garanciális javítást is vállalok :P

Babatakaró

Pár hete megszületett bátyám második kislánya. Nem okozott fejtörést, hogy mit is adjak, rögtön jött az ötlet, hogy takarót fogok varrni. Szinte ugrásra készen vártam ezt a lehetőséget, hogy valamit varrhassak foltokból. De nem tudtam mekkora fába vágom a fejszém. Régi álmom, hogy az ágyunkra egy hatalmas patchwork takarót varrjak, de ez most eléggé távolinak tűnik, mert már tudom, hogy egy bébi méretű is mekkora szívás, főleg így elsőre.

Varrni, főleg foltvarrni tudók innentől csak szülői felügyelettel olvassanak tovább, vagy egy marék seduxennel, mert amit összebénáztam, az nem az ő idegeiknek való.

Kitaláltam mekkora legyen, meg nagyjából milyen, és betámadtam a méteráru boltot. Két idős néni vezeti, nagyon kedvesek, DE.
És itt jön az egyik "de" ami nem annyira a takaróhoz kapcsolódik, hanem egy cipzárhoz, mert az is kellett:
Mondom a néninek, hogy 20 centis sötétkék kellene.
Mire visszakérdez: - Pamut?
Én: Hogymiii? ŐŐŐ műanyag.
Néni: ja igen, azt akartam kérdezni.
Előveszi a kosarat, majd rám néz: -Mit is mondott? Barna?
Majdnem.... kék.
A másik "de" már csak otthon derült ki. A másik néni, aki adta a bélést, nem tudott egyenesen vágni, és persze nem a több irányba sikerült görbítenie az anyagot. Ebből is látszik, hogy amatőr vagyok, legközelebb nem pont annyit kérek, amennyi kell. Kis tépelődés után arra jutottam, hogy majd összetoldom.

Ez után kiszabtam a négyzeteket, összevarrtam és borzasztó büszke voltam magamra, hogy milyen könnyen ment, alig csúsztam el néhol, nem is lesz ez olyan rossz. Na, ezután kezdődött a kálvária: összerakni a 3 réteget. Állandóan szétcsúsztak bármit csináltam. Összevarrtam, felbontottam, összevarrtam, a fülemen sípolt ki a gőz az idegtől, felbontottam. Párom kérdi mi baj. Hogy mi? Az, hogy egy táskát röhögve megvarrok, de egy lapos négyzet alakú izé kifog rajtam, az! Mire ő: akkor varrj neki táskát. :-D

Miután kiröhögtem magam, vettem egy nagy levegőt és újra nekifutottam. Hatalmas asztalom van a labornak becézett szobában, de kevésnek bizonyult, sehogy sem fértem meg rajta. Végül fogtam a takarót, a négy sarkát összecsíptettem csipesszel, majd leraktam a földre, ráültem, és úgy férceltem össze. Munkámat ezúttal mérsékelt siker koronázta, mivel itt-ott így is gyűrött lett, de ezen már nem tudtam segíteni.
A hab az volt a tortán, hogy kiszabtam méretre a szegélyt, megnéztem, hogy igen, hosszabb, mint a takaró oldala, félig felvarrtam majd észleltem, hogy nem is ér végig. (a manók lopták el a hiányzó 3 centit, ez biztos) Ezen már nem húztam fel magam, tudtam, hogy "szenvedésem" lassan véget ér.

Nem lett tökéletes a takaró, de Nórika nem reklamált. :)

Audrey rajongóknak