Életjel - kötés ujjakkal

Bevallom eléggé eltűntem, igaz csak alig több mint egy hétre. Vizsgaidőszakban úgy gondoltam, hogy ha végre lesz időm, belevetem magam a kreatív dolgokba, és majd ide is írok mindenfélét. A valóságban ez úgy nézett ki, hogy sokat aludtam, rendbe tettem magam, kitakarítottam a lakást, sokat csavarogtam, és alig nyúltam valami alkotó munkához. Persze nem panaszkodom, végre volt egy nyugis hetem, hónapok óta először. Csak az a baj, hogy jövő héten meg már irány vissza a mókuskerékbe, így ha akarok valamire jutni akkor bizony fel kéne pörögni.

Hétvégén otthon voltam. Nővérem névnapja alkalmából elmentek moziba, addig én vigyáztam a lányokra. Persze mindig kíváncsiak, hogy és mit hoztááál? és mi az a táskádban? megmutatod? Most épp az aktuális kötésem lógott ki a táskából, a vonaton ezzel szoktam lefoglalni magam. Egyébként mióta kötök a vonaton, szoktam figyelni, hogy van-e más is aki ezt a sportot űzi, de úgy tűnik mostanában nem divat. Megy úgy egyáltalán a kézimunka a vonaton nem divat. Pedig otthon is rengeteg hímzett terítőnk van, amit anyukám munkába menet készített vonatozás közben. Igaz ő naponta utazott háromnegyed órát, nem havonta kettőt.

Szóval a kötés és a hét éves leányzó. Azonnal meg akarta tanulni. Persze tudtam én, hogy ehhez ő még kicsi, de azért a háta mögé állva böktünk egy pár szemet, majd mondta, hogy ő már elfáradt. Nem tudom hány évesen tanultam meg kötni, de nem lehettem sokkal idősebb, majd megpróbálkozunk jövőre is. Esetleg a horgolás lehet könnyebben menne neki, ott nem kell annyi mindent a kezében tartani egyszerre. Minden esetre nagyon lelkes, pár pillanat múlva újra megjelent mellettem egy gombóc fonallal, hogy neki ebből kössünk valamit. De hisz csak egy kötőtűm van! Hmm.... hiszen nem is kell kötőtű! Ekkor jutott eszembe, hogy láttam egy érdekes kötési technikát amikor a youtube-ról újratanultam kötni. (szinte mindent tanultam már onnan, szoktak is nevetni a barátaim amikor egy újabb dolognál megkérdezik, hogy na és ezt honnan tanultad, de igazából már tudják a választ) Nehéz elmagyarázni, inkább nézzétek meg ti is, a lényeg, hogy az ujjatokkal is tudtok kötni. Nagyon tetszett a kiscsajnak, több órára lefoglaltam vele. :)



Aztán jött az épp 3 éves hugi, aki szintén kötni akart. Megmutattam neki is, pár bemutató lépés után közölte, hogy ez neki már tökéletesen megy "edeül" és az egész gombóc segítségével gúzsba kötötte az ujjait, én meg lefehéredve kérdezgettem, hogy ugye nem zsibbadnak nagyon. Majd leerőszakolta a kezéről, ugrókötelezett vele párat, ezután odaadta nekem, hogy bogozzam ki.

Napóra

Előástam a képek közül a kisvakondos óra párját. Igen néha eléggé ásni kell, mert rengeteg képem van csoportosítás nélkül ezer féle almumban. Csak pár hónapja szoktam rá, hogy legalább dátum szerinti mappába tegyem a dolgaimat, nem csak ahova épp sikerül. No meg az új fényképezőgép is segít ebben, ugyanis automatikusan létrehozza nekem az aznapi mappát feltöltéskor.
Annyiban párja ez az előzőnek, hogy szintén vászonra készült. Meg abban is pár, hogy ezt az én párom csinálta az anyukájának. Persze végig ott ültem, meg segítettem neki, így azért az én munkám is benne van valahol.
Még négy napig kell kibírnom a könyvek felett görnyedve, aztán legalább egy hétig csak alkotni fogok. Persze jövök majd ide is mindennel ami elkészül. Hegyekben állnak a tervek, csak meg kell valósítanom.

Kisvakondos óra

Audry Hepburn rajongó barátnőmnek van egy másik kedvence is, mégpedig a Kisvakond, vagy Krtek, ahogy szülőhazájában mondják. Így könnyen jött az ötlet, hogy tervezzek valamit ilyet is neki. Festővászon közepén bújtattam át az óraszerkezetet. Bevallom eléggé kísérleti jellegű projekt volt ez is (mint nálam a dolgok többsége), igényelt némi barkácsolást, hogy a szerkezet súlya ne húzza el a vásznat, mert akkor elakadnak a mutatók. Következő alkalommal már biztosan valami keményebb alapanyagot keresnék neki. Ez is egy olyan dolog amiről jobb fotót nem tudok már csinálni, csak azon melegében lekaptam a telefonommal. Esetleg majd kérek tőle egyet.

Üvegfestés

Mostanában nincs sok időm alkotni. A lista, amire azokat a dolgokat írom amiket megcsinálok ha végre lesz időm, már a földig gördülne ha nem csak a fejemben létezne.
Keresgéltem a képek között, és eszembe jutott, akár írhatnék egy kicsit az üvegfestésről is.
Sok helyen láttam mostanában, hogy ez emberek rákaptak a gravírozásra, bevallom én is beszereztem egy ilyen gépet. Ez is a listán van, igaz nem csak gravírozni akarom használni a szerkezetet, sok lehetőséget látok még benne.
De mi van, ha egy pohár miatt nem akarunk befektetni egy több ezres gépbe? Na erre is jó az üvegfestés. Először akkor csináltam ilyet, amikor szakközépben húzni kellett karácsonyra valakit, és akartam valami személyesebbet adni mint egy sima bögre. Azóta jó néhányat festettem már, van aki azóta is boldogan használja, van aki csak használná mert lezúzta véletlenül. Sajnos kép nem sokról készült, akkor még nem gondoltam, hogy később nézegetném, ja és persze akkor még nem is volt digitális gépem.

Hozzávalók:
- pohár vagy bármilyen üvegtárgy
- ecset
- nyomtató (ez nem szükséges, csak jól jön)
- sütő (ha égethető üvegfestéket használunk, tessék elolvasni még a boltban, hogy mit is veszünk)

Az egész borzasztóan egyszerű:
Kinyomtatjuk vagy lerajzoljuk a formát, amit festeni akarunk, de a nagyon ügyesek akár egyből nyomulhatnak az ecsettel is. Általában a pohár belsejére szoktam ragasztani a papírt stiftes ragasztóval, mert azt ki lehet belőle mosni, de a szükséges ideig a helyén tartja.
Ezután csak befestem a területet. Nekem az vált be, ha keményre száradt ecsetet használok, így nem baj ha remeg a kezem, meg lehet támasztani, és a kiálló szőrök sem csúfítják el a munkát.
Ha hibát vétek, akkor egy kis körömlakklemosóval és fülpucival orvosolni lehet a problémát. Egyszerre csak vékony réteget vigyünk fel, így nem fog elfolyni. Ha kicsit megszáradt és túl világos lett, akkor még egyszer át lehet festeni.
Száradás után, ha égethető festéket vettünk, akkor a leírás szerint sütőben kiégetjük. Ez a fajta jobb, mert tartósabb, de ha nem használunk mosogatógépet, és nem dobjuk a poharat forró vízzel teli mosogatóba, (azért dobjuk, mert olyan forróba belenyúlni se akarunk :-P ) akkor nem fog lejönni a minta hagyományos festék esetén sem.
Ez technika jól helyettesíti a gravírozást, de persze használhatunk kontúrfestéket is, sőt az azzal rajzolt mintát több színnel is kitölthetjük.

Szalagok

Mandy hívta fel rá a figyelmemet, hogy a tecsóban akciósak a karácsonyról maradt szalagok. Így amikor ma arra jártam, egyből a dekorációk felé vettem az irányt. Ugyan színválaszték már nem volt bőséges, de rózsaszín - bordó - fehér színeken belül sokféle volt még. Kb. másfél cm szélesek, és 6 m van egy tekercsen, mindez 225 Ft, ha érdekel esetleg valakit. Ezt a hármat vettem most, de alig bírtam választani, mind szép volt. Persze még nem tudom mi lesz belőle, de előbb-utóbb minden megtalálja nálam a helyét. :-)

Réni

Megérzés vezérelt amikor délután nekiálltam összevarrni az én kis rénszarvasom, amit pár napja rajzoltam, majd ki is szabtam. Az utolsó simításokat végeztem rajta, amikor megkérdezte a leendő tulajdonos, hogy átjöhet-e egy könyvért. Persze! :-)
Filcből szabtam ki a tervezett mintát. Először megpróbáltam géppel összevarrni, de valahogy nem tetszett, így kézzel öltögettem körbe végül.
A pociját vatelin és levendula keverékével töltöttem meg, így nem csak aranyos de illatos is.
Ha lesz "sorozatgyártás", akkor a száját is hímezni fogom, de most erre nem volt lehetőségem az idő szorossága miatt.

Fotózás

Az év egyik kreatív projektje (a megszámlálhatatlanul sok közül), a fotózás. Ehhez hasonló kép vagy ezer kering a neten, de nekem is el kellett készíteni a sajátomat. A saját gyűrűmmel, és a saját.. hm receptfüzetemmel. Ez volt az egyetlen dolog itthon amiben szép kézírást találtam, a sajátom meglehetősen fiús. De aki ismer annak nem meglepő, hogy nem gyöngybetűkkel írok. Nővéremtől kaptam amikor összeköltöztünk párommal. Az alapvető recepteket írta le benne amiket anyu is szokott főzni. Szépen be is kötötte nekem, majd egyszer megmutatom.
Jah és igen, a kép közel sem tökéletes, a szösz például nem a ti monitorotokon van, hanem a gyűrűn. :D

ViDámvad

Persze inkább rénszarvas, a lényeg, hogy szerintem meglehetősen cukira sikerült. Vagy legalábbis közel áll a szívemhez, ahogy az eget kémleli így karácsony után.
Még nem mindenkivel cseréltem ajándékot, mivel vannak akikkel ritkán találkozom. Bevallom ezzel nyertem egy kis időt is. Elég rohanósra sikerült az utóbbi pár hónap, így a karácsony is, még most is csak lopkodom magamnak az perceket/fél órákat a tanulásból (persze ilyenkor pihen is kicsit az agyam), így készülnek még apróságok. Egyelőre a tervezés fázisában vagyok, csak gondoltam kiszíneztem az elkészített sablont.